64. Bérczi Gábor –a félárja nyilas


"nácizmus nincs, csak igény van rá"
–kiáltja Bérczi Gábor

Újabb náci blogger került lencsevégre


Ahogy származásáról, úgy a külleméről sem tehet az ember, ezért túlságosan nem igazán szeretnénk külalakjában jellemezni az inkább újévi malacra hasonlító radikálist. Ennek ellenére muszáj megemlíteni, azt, ami sokakban felmerült Bérci Gáborral kapcsolatban, miszerint: lehet, hogy a külleme okán érzett kisebbségi komplexusa okozza nála gyilkos, elvakultan antiszemita nézeteit. Bár Bérczi Gábor származásával mi nem foglalkozunk (és másokéval sem), azonban többek szerint a zseniális színész, Kabos Laci mosolyát is fel lehet fedezni a vörös neonáci fiatalember arcán, főleg a rabomobilos képen. Míg Kabos azonban származása miatt, egészen fiatalon megjárta a haláltábort is, addig Bérczinek nem ilyen ifjúkort szánt a sors, azonban ő ennek ellenére, ismeretlen okból a gyilkos nácikat és nyilasokat és azok gaztetteit életi és sírja vissza.
A képen látható Bérczi Gábor (gabor@berczi.be) előszeretettel szokott pózolni a fényképezők előtt teleizzadt Ziklon-B feliratú pólójában, azonban mi nem az ízléstelen öltözet okán tartjuk érdemesnek megemlíteni a szélsőjobboldali bűnözők között.
Bérczi Gábor –akinek általunk reklámozni nem kívánt blogjának jelszava: "nácizmus nincs, csak igény van rá” - bizonyíthatóan részt vett a 2007. október 22-i, 23-i szélsőjobboldali, utcai randalírozásokban. A gyújtogató, kődobáló, kirakatbeverő radikális csőcselék közül általában a selejtet szokták kivonni a forgalomból, így nem kell csodálkozni, hogy Bérczi Gábor az elsők között volt, akit az esős napon a magyar rendőrök elfogtak és előállítottak.
A felvétel a rambomobilban készült.
Bérczi Gábor maga így emlékezik vissza semmitmondó blogjában a nemzeti ünnepről október 24-én:

„A Nagymező utca egészen ideális helyszín lett volna egy rendőrök ellen intézett támadáshoz, hiszen mint láttuk fedezékben nem lett volna hiány, a hely szűk volt bármilyen manőverezéshez ami a rendezett sorokban csapaterővel fellépő rendőrök számára létfontosságú, gyúlékony anyag is akadt: minden megvolt ahhoz, hogy 50-100 lángolva sikoltozó rendőr megnyugtató látványát tudják rögzíteni a fotósok, a kint lévő TV stábok, és én. Talán még Gy. Ferenc volt kommunista pártelnök-várományos lámpaoszlopra felkötött rángatózó testét is sikerült volna megpörkölni a népeknek. A már említett szervezésbeli hiányosságok (0x00) miatt azonban végül csak egy rövid és felesleges közelharc utáni menekülés volt az est mérlege.”

Miután az utcai harcosnak csak kínosan nevezhető neonácit elfogták és előállították, néhány óra múlva újra ránk eresztették. Bérczi-testvér maga így ír erről:

„Mert ők a rendőrök, ezért vannak itt nekünk. Morvai Krisztina, Gaudi-Nagy Tamás és társaik személyes segítségével (akiket szerencsés módon értesíteni tudtunk) éjjel kettő óra után kihallgatás vagy bármi hasonló nélkül kiszabadultunk a jogsértő és röhejesen szakszerűtlen eljárás alól. Hála és köszönet nekik ezért.”

(Mi is köszönjük Morvainak és Gaudinak! Sokat segítettek a hazának! Reméljük, legközelebb az ő autójuk kerül felborításra, kifosztásra és felgyújtásra a kis védenceik által. –a szerk.)
Bérczi Gábor azóta újabb hasznos cselekményeket végzett: A wikipédiába járt zsidózni, ahol egy ideig szépen kérték, hogy ezt ne tegye, mert a wikipédia nem ezért van. Később, amikor a figyelmeztetés nem használt és nagyon elszemtelenedett a kis ötvendekás terminátor, letiltották.Ezzel kapcsolatban találtunk egy beszámolót róla az Index egyik fórumában:
”Erre ő írt is egy könnyes bejegyzést a blogjába, hogy fúj büdös wikipédia, büdös zsidók, fúj, meg amúgy is. Ezt persze a kebelbarát Tomcat is átvette a bombagyar.hu-n. Hiba volt.Ma délután ugyanis megjelent Bérczi blogján "szkíta", aki szépen elmagyarázta neki, hogy miért hülyeség és miért rossz a jobboldalnak, amit csinált a wikipédián (tette mindezt ő is válogatott zsidózások közepette). Bérczi egy darabig sunnyogott, majd elővette az egy agysejttel rendelkező emberek legnagyobb érvét: Szkíta, te zsidó.Ki is tört a botrány, szkíta elküldte Gabucinot az anyjába, majd bevitte a mélyütést: rákeresett a Yad Vashem Holocaust áldozat névsorába a Bérczi névre:


Láss csodát van is pár száz. Ezután visszazsidózta Gabucinot, aki először sikoltozva törölte ki az egész párbeszédet, majd miután szkíta visszatette, erőltetetten próbált jópofizgatni, de hiába. Mi lesz most így Gabucinoval, hogy néz az ő nagy barátai szemébe? Hogy mondja eztán, hogy "tegyük fel a zsidókat az auschwitzi vonatra", ha tudja, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy bizony ő is ott figyelne azon a vonaton, s épp a "barátai", akikkel együtt zsidózik most, hajítanák fel?”